Csaracsávók, csaracsajok

Csaracsávók, csaracsajok

1.                  Bilibók Attila – a betyár
          Azért gyűltünk össze, hogy legyen valami. Na vagy lesz valami, vagy nem.







2.                  Blénesi Kincső 
„Olyan vagyok, mint egy zongora – van sok fehér és van sok fekete billentyű is. Attól függ, melyiket szólaltatják meg.”
Mindenki és minden egy Csoda. Mindenki Egy és egy Mindenki. Azt gondolom, a legfontosabb az odafigyelés, hogy minél jobban megismerjük egymást. Olyanok kell hogy legyünk, mint egy család, mert csak így alkothatunk egy Varázslatos színházat, csak így tudunk Csodát csinálni, együttes erővel.




3.                  Böjthe Róbert – a pillangó
„Most akkor Robi vagyok, aki azt álmodja, hogy pillangó, vagy egy pillangó vagyok, aki azt álmodja, hogy ő Robi?”
Azért jöttem ebbe a táborba, mert intellektuális szórakozásra vágytam, három héten keresztül. Örömmel tölt el a tudat, hogy különleges embereket ismerhetek meg, együtt dolgozhatok velük és ennek a munkának egy előadás és egy turné lesz a gyümölcse, nem csak a „szokásos” tapasztalat.


4.                  Bölöni Anna
Egyedül senki se lennék. Talán itt mindenki egy. Ő függ tőlem, én függök tőle. Ők függnek tőlem, én függök tőlük. Ismeretlenek, ismerősök s idővel mind barátok. Egymás iránti tisztelet és odafigyelés. Alkossunk együtt.






5.                  Csavar Boróka
„Három dolog van amiből sosem elég: a csoki, a barátok, no meg a színház.”
A Csalamádézás közben mindhárom jelen van, barátokat szerzünk, színházat csinálunk, megismerjük a képességeinket e téren, és természetesen lefutjuk az eddig felfalt csokimennyiséget. Hisz ezért jöttünk, nem?







6.                  Czirják Beatrix -
„Az élet egy színház. Énjeink, amelyeket eljátszodtunk, kifakult jelmezként lógnak emlékezetünk ruhatárában.”
A szín-kron csoport hatására kedveltem meg a színházat, ezért is léptem díszlettervezői pályára. Szerintem azért olyan fontosak ezek a foglalkozások, mert összehozzák, fejlesztik, segítik a színház-lelkületű embereket.   




7.                  Czernák Endre
„Nem a méret a lényeg!”
Három éve léptem be egy diákszínjátszó csoportba, a barátaim miatt, hogy együtt legyünk és próbáljunk meg alkotni. Egyből megtetszett és rettenetesen élveztem. Először túl hosszúnak tűnt, de aztán Zénó azt mondta: „Gyere, jó lesz, jó emberek!”, és akkor gondoltam, hátha jó lesz. De már az első napon nem csak gondoltam, hanem biztos is voltam benne.





8.                  Darvas Emőke – az indián

„Mindent színészek csináltak."
Ebben a táborban ismeretlen és ismerős emberek próbálnak csodát alkotni. Egy előadást. Itt minden csendes, de mégis hangos. Mindenki művész és mindenki barát. Az elvárásom az, hogy a a lehető legtöbbet tudjak kihozni magamból.







9.                  Faragó Zénó – a diktátor        
„Nem az a barát, aki barát, hanem az a barát, AKI barát.”
Minden a kapcsolatokról szól, arról, hogy hogy tudunk együtt és egymás mellett létezni. Arról szól, hogy figyeljünk egymásra. Az együttlét a lényeg. Még egyszer, mert fontos: együtt-lét.







10.                  Jancsó Előd – a mester
- aki diabolózni tanít, bárkit, bármikor, bármennyit (bármennyiért!)
Sajnos még nem találkoztam a csoporttársaimon kívűl más diákszínjátszóssal, talán ez volt az egyik fő oka annak, hogy eljöttem ebbe a táborba, hogy lehetőségem legyen találkozni a hozzám valamilyen szinten hasonló színésztanoncokkal.



11.                  Kercsó Tímea - folyamatban

12.                  Kolozsi Borsos Gábor – a sheriff

“A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. Kérdés, hogy átérzed-e?”
Valakinek átadni abból amit tudsz, az felemelő érzés. Ez a tábor egy álom, ami megvalósult. Sok munkával, kitartással és segítséggel. Én ezt mindenkinek köszönöm! Látni azt, hogy minden energia egy helyre összpontosul és mindenki egyet akar, a „Csalamádét”, ami jól összeérik és olyan izzé alakul, amit mindenki szeret. Erről a táborról nehéz beszélni, de azt gondolom, mégis sokáig téma marad.



13.                  Koncz Dalma – a konyhatigris
 „Minden nagy út egy kis lépéssel kezdődik.”
Ez a tábor számomra egyfajta terápia, többfajta értelemben is. Egyrészről azért, mert koravén típus vagyok, nem volt kamaszkorom, ezért nem tudtam hogy viszonyulni ehhez a korosztályhoz. Mikor a tábor ötlete felvetodőtt, úgy éreztem ez a „tökéletes pillanat” arra, hogy mindezt pótoljam. Voltak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogom tudni ezt kivitelezni és kapcsolatot teremteni az itteniekkel, de bizonyos értelemben mondhatjuk azt is, hogy itt a fiatalok „elitje” gyűlt össze. Mindenki nyílt szívvel közeledett felém, megkönnyítették számomra mindezt, éreztették velem, hogy fontos szerepet játszok a tábor életében.




14.                  Márk Cristopher – a sprinter
„A legerősebb fegyver a tudás, mert azt senki sem veheti el tőlünk.”
Nagyon szeretem a zenét és a színészetet. Szeretném ebben fejleszteni magam. Ezért is jöttem ebbe a táborba.
A legfontosabb dolog szerintem az információ és annak a megszerzése, meg persze a tapasztalatszerzés.




15.                  Molnár Dalma – a hiperaktív
„A legjobbnál is jobb.”
Azt hiszem, hogy a színek mindent elárulnak. Imádom a színeket... Vagyis azt, ahogy hatnak rám. A feladatokban elég maximalista vagyok, szeretek bizonyítani magamnak. Azért jöttem  a táborba , hogy megkeressem a gyenge pontjaim  és átlépjem azt a bizonyos „falat”.





16.                  Molnár Hunor
Azzal a céllal érkeztem meg erre a rendezvényre, hogy törekedjek arra, hogy a testem és a lelkem összhangban legyen, hogy megtanuljam kifejezésre juttatni a bennem lévő érzéseket, különböző mozgások és zenei hangok által.




17.                  Molnár Ilona 
„Ami nem öl meg, az megerősít (kivéve a medve, a medve az megöl. Vagy én őt)"
Az az igazság, hogy nagyon féltem ettől a tábortól. A színházhoz, színművészethez cseppet sem konyítok. Mondjuk engem eredetileg Gábor táborfotósnak, blogszerkesztőnek hívott. Végül is, kissé félénken meg esetlenül, de bekapcsolódtam a foglalkozásokba. Negyedik napja vagyok része ennek a Csalamádénak, s máris imádom. Rengeteg jófej emberrel ismerkedtem meg, akikkel remélhetőleg jövőre is találkozom majd. :)


18.                  Péter Norbert – „a” Messi
,,Mindent lehet csak akarni kell.”
Legfőbb célom, hogy minél több tapasztalatot szerezzek, ezért is jöttem a táborba.
1. Tűzz ki magadnak egy célt!
2. Harcolj azért a célért, bármi áron!
3. Ne add fel soha!
P.s. Akkor is az argentinok kellett volna megnyerjék a VB-t!




19.                  Rákossy Ancsa – a szamuráj
„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus”.
Bárhova megyek, bármit teszek, a zene inspirál és motivál. Számomra a tábor hangulatát a közös zenélések alapozzák meg. A zene összehozza az  embereket, ez felér egy csodával.





20.                  Szabó Janka – a bohóc
„Minden megérint. Úgy látszik, sosem nő be a szívem lágya.”
Azzal, hogy eljöttem ide, kitettem magam egy – mellesleg folyamatos – pozitív érzelmi sokknak. Igyekszem mindenkit mélyebben megismerni. Figyelünk egymásra. Itt mindenki szerethető, nyitott, őszinte. Már tudom, hogy hiányozni fognak. Úgy érzem magam, mint aki kicsücsült a szíve csücskére, és az öröm macskaként randalírozik fel-alá a szíve párkányán.

Mit is mondjak. Jó érzés.





21.                  Szabó János Szilárd (Lali) - a vadász

még a legyet is elkapja röptében!

Azért lettem a vadász, mert elsajátítottam a félkézzel való légyelkapás művészetét. Amúgy meg imádom a színészetet és nagyon szeretem az új dolgokat, ezért nagyon jó az, hogy új emberekkel dolgozhatok. (Légy ami légy, csak légy ne légy.... mert elkaplak!) ;)






22.                  Vetlényi Lili - a cuki
Úgy érzem itt az lehetek, aki vagyok, visszakapok valamit a „gyermekkoromból”, a gyermeki tisztaságból, kiszabadulok a hétköznapok szorításából.
Szeretem ezt a tábort, mert Pesthez képest őszinte és tiszta, az embereknek, akik körülvesznek, valahogy nagyobb a szívük.







23.                  Vicol Koppány – a lexikon
„Olyan nincs, hogy olyan nincs.”

A legfontosabb az önbizalom és az, hogy váltsuk valóra az álmainkat. Én ezt várom a tábortól is. Azt remélem, hogy segít abban, hogy kicsit betekintést nyerjek a színészek világára. Az amikor felállunk a színpadra akkor egy új világba lépünk be, és a tábor ezzel a világgal foglalkozik.