Így láttuk

~ A turné ~


Arad

Az előző esti szülinapozás utáni bágyadtsággal előrelátóan számolva a szervezők kitolták az ébresztő idejét, de az ebédét előrehozták, úgyhogy a nap későn kezdődött, de gyorsan beindult, ahogy keltünk, máris takarításhoz láttunk, ebéd után pedig az utolsó simításokat, felsepréseket is megejtettük, majd indultunk Aradra.
Itt volt egy megbeszélés, majd egy szabadprogram, utána a színpadot kellett berendezni, függönyöket forgatni. Ezután kezdetét vette a lejárópróba.
Mivel ez igazából az utolsó nap és jelőre nem látott ideig az utolsó előadás is, ez volt az előadás temetése (bár nem temettük nagyon mélyre, hátha még feltámad egyszer), Zénó azzal az utasítással küldte a színpadra a színészpalántákat, hogy ez most a ti előadásotok, poénkodjatok, élvezzétek – amit lelkesen teljesítettek is, ennek hatalmas nevetés lett az eredménye.

Előadás után vacsoráztunk és sajnáltuk, hogy nincs még egy lezáró napunk, ezért gyorsított búcsút vettünk és adtunk, legvégül pedig egy hatalmas csalamádé–öleléssel zártuk le az együtt töltött három hetet – így kívülről is úgy nézhettünk, mint egy csapat beborkánozott zöldség.

Zimánd


Ennek a napnak az eleje is úgy telt, ahogy az eddigiek – evés, fürdés, rohangálás a strandon, piramisépítés a vízben. De ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod – meglátjuk miért. 

A strandos programhoz hozzátevődött egy plusz tevékenység: a táborozók le kellett írják észrevételeiket a táborral kapcsolatban egy lapra, persze névtelenül, ezeket este átbeszéltük, mindenki elmondhatta a saját észrevételeit.

Ezen a napon Zimánd volt megcélozva, amit közben csak "sonkafalvának" hívtunk, mert Sonkának vannak ott rokonai. A színpad úgy volt berendezve, mint egy ház belseje. Az előadás hangulatát emelte, hogy Zénó és Bilibók néha kikukucskált – gyakorlatilag a plafonból.

Az előadás után megvacsoráztunk, ahol jó kajához szólt a nóta, amit lassanként felváltott a modern zene – ki milyen zenét akart -, így töltöttünk el egy félórát az indulás előtt.

Ez a nap más mint a többi – immár elmondható miért, hiszen Sonkának szülinapja volt, amit becsülettel meg is ünnepeltünk, egészen négyig mozgás volt a táborban, ameddig ki nem kiáltották a takarodót.

Kispereg

Ez a nap is fürdéssel telt, de ma már szerencsére jó idő volt, így mindenkinek nagyobb kedve volt a lubickoláshoz. Mivel már sütött a nap, lehetett ruhástól beledobni a figyelmetlen táborozókat a vízbe, verekedésbajnokságot, kergetőzést rendezni.

Ahogy megérkeztünk Kisperegre és megnéztük a színpadot, be kellett látnunk hogy sokkal kisebb, mint amin eddig próbáltunk, ezért a lejárópróba feszült hangulatban telt, de megérte átdolgozni a helyezkedéseket: a kisperegi közönség nagyon jó - sőt! - ideális közönségnek bizonyult, minden vicces jeleneten és poénon nevettek. 

Külön mosolyt érdemel a tény, hogy a polgármester tartott egy beszédet az előadás előtt, pont azokat a problémákat felvetve, amelyekkel az előadás foglalkozik, ennek köszönhetően az előadás méginkább megérinthette az embereket.

Kisiratos

Ébresztő után a táborozók átsétáltak a közeli strandra, ahol megreggeliztek és kettőig, vagyis egészen az ebédig fürödtek, végigpróbálták az összes termálvizes medencét langyostól a forróig. Kipróbálták, hogy milyen néptáncolni vízben, az előadásban szereplő összes tánckoreográfiát végigcsinálták a vízben, még a koncentrációs játékokat is eljátszották.

Ugróművészek.

Emő, és a jólfésült úrfiak.

Piramisozás.

A fiúk eldöntötték, hogy "cápáznak" egyet.

Robika, az első humán unikornis!

Lali is unikornissá akart válni.

És lőn.

Ebéd után pihenő következett, ezután elmentek a kisiratosi kultúrotthonba, ahol megkezdték a lejárópróbát.
Az előadáson nem voltak túl sokan, viszont a táborozók nekik is örvendtek, hiszen a rossz idő közrejátszásával már számoltak, és örvendtek, hogy a jelenlevő nézők élvezték az előadást.
Az este beszélgetéssel és ismét zenéléssel zárult, bár a tábortűz az időjárás miatt elmaradt – de majd holnap. Hátha.

Irány Partium

Reggel hétkor indult a csapat a gyergyói színház elől, még magán viselve az éjszakázás nyomait, de alapvetően jó hangulatban. 

A nagyenyedi Mobis Al panzióban várták őket ebéddel, amit jóízűen meg is ettek, és máris folytatták útjukat Arad felé.

Itt egy rövid városnézés keretein belül megnéztek néhány fontosabb, jellegzetesebb épületet, lementek a maros partjára és megnézték a termet, ahol játszani fognak.

 Ezután pedig elfogyasztották a vacsorájukat a Jelen házban, majd elindultak Kisiratosra, ahol miután mindenki kipakolt és megfürdött takarodóig énekeltek, népdaloktól Republicig, Szabó Balázstól Punnany Massifig mindent, ami csak eszükbe jutott.  

Gyergyó

Nagy elánnal készült mindenki a gyergyói előadásra – itt már sokuknak nagyobb volt a tét -, hisz nem egy táborozónak jönnek a rokonai, barátai, ismerősei.

A várható létszáámra tekintettel az előadás a stúdióteremből átköltözött a nagyterembe, így a Csalamádé tábor tudhatja magának az évad első nagytermi előadását.

Feltevésünk beigazolódott: körülbelül kétszáz-kétszázötvenen jöttek el.Az előadás beváltotta a reményeket – sikert aratott. A gyergyói csalamádé-alapanyagok emelt fővel járhatnak Gyergyó utcáin, nem fogják megkövezni őket – büszkék lehetnek úgy az előadásra, mint a receptre.
Az előadás után a nézőket rövid beszélgetésre invitálták a szervezők, ahol Kolozsi Borsos Gábor köszönetet mondott a partnereknek és a támogatóknak és – nem utolsó sorban pedig – a gyergyói táborozók szüleinek, akik az itt töltött hét alatt gondját viselték a gyerekeknek, altatták, etették őket.

Az előadás végén összekalapozott pénzt a Csalamádésok arra költötték, hogy illően le tudják zárni a gyergyói hetet: befektettek egy búcsúbuliba, amely nem feltétlenül tartott sokáig, hiszen másnap reggel hétkor indul a csapat Partiumba, de annál élménydúsabb volt.






Csíkcsicsó

Valamivel négy előtt indultunk Csíkcsicsóba, ahol az üzletben régi ismerősként üdvözöltek, hisz többnyire itt vásároltunk a csaracsói héten.

A gyors lejárópróba és egy szusszanásnyi pihenő után kezdődött az előadás. A csicsói kultúrotthon teljesen megtelt, plusz széksorokat kellett betenni, hogy mindenki beférhessen.

Az előadás már tegnap óta is láthatóan javult, összeérett (csalamádé előadás!), láthatóan figyeltek és reagáltak egymásra a szereplők. Ez a közönség érdeme is, érezhető volt a figyelmük, ami jó hatással volt a színészpalántákra is: jó kedvvel játszottak egy jókedvű közönségnek.

A hazafele út hamar eltelt, hiszen volt amit megbeszélni: ki hol volt jobb mint tegnap, esetenként ki hol hagyott ki valamit, meg úgy egyáltalán: mozzanatról mozzanatra át kellett beszélni az előadást.

Miután pedig lepakoltunk a színháznál az előadás végén összekalapozott pénzből mindenki rendelhetett magának, ami igencsak jó hangulatot adott – hisz ki-ki megdolgozott a saját innivalójáért.

Szárhegy

Izgatott hangulatban indultunk Szárhegyre sátorfástól, táborozóstól. Izgatottak voltunk – hisz mégiscsak premiernap van (itt még nem szabad elárulni, hogy nagyon jól sikerült a bemutató, mert megölné az izgalmat).
Az előadás a szárhegyi falunapok keretén belül zajlott, ami duplán jó, hisz az előadásban is van egy falunap-jelenet.

Miután lejárt a legutolsó főpróba is, Danguly Ervin köszöntője után elkezdődött az előadás, amelyre szép számmal érkeztek az érdeklődők.

Nagy örömünkre és megnyugvásunkra jól sikerült az előadás, a nézők sok résznél megszakították tapsukkal és nevetésükkel a játékot.

Az előadás után finom vacsorát (avagy ebédet – kinek mi) kaptunk, majd kint énekeltünk, ameddig vártuk a buszt, utána pedig a bemutató izgalmait magunk mögött hagyva elindultunk haza.

~ A gyergyói hét - összesítés ~

A Csalamádé tábor második harmada Gyergyószentmiklóson zajlott, ez volt a színpadi munka, illetve a munkafolyamat színtere, létrejött az előadás, amely "A falu" címet kapta.

Az első két nap a rendelkezéssel telt, megcsinálták a mozgásokat, ritmusilag felépítették az előadást, szövegeket improvizáltak a helyzetekre - ezekből később megszületett a végleges szöveg.

Reggel tíztől délután kettőig, majd hattól tízig tartottak a próbák egy ebédszünettel és pihenővel megszakítva.

A feszített tempó néha kihatott a táborozókra is, 

de alapvetően lelkesen és gördülékenyen vették az akadályokat, mindenki kivette illetve hozzátette a részét az előadáshoz.
Ahogy egyre inkább kibontakozni látszott a vázlatból az előadás, annál inkább élvezték és megszerették a csalamádésok a darabot.

Kijelenthetjük, hogy van egy majdnem kész csalamádénk, amely közelít a nagybetűs Csalamádéhoz - egyre inkább egy csapattá, egy közösséggé, igazi csaracsaláddá formálódik a társaság.

~ A csaracsói hét ~

Hetedik nap

Tizenegy órakor ébredt a tábor, bár még mindenki magán viselte az éjszakázás nyomait, de gőzerővel takarításhoz látott.

 Mivel hamarabb sikerült befejezni, mint ahogy el volt tervezve, így szabadprogram következett, beszélgetés, lábvolé, lustálkodás (mert mégiscsak ki kell pihenni a tegnapi tábortüzet). Itt meg kell említeni egy taktikát: ha valami (dobás, rugás, célozás) előtt egy híres ember nevét mondjuk, akkor sikerülni fog. Magyar íróktól kezdve hollywood-i filmsztárokig mindenki fel volt sorolva egy-egy eredmény elérésének céljából. Például, hogy hogyan találjuk el valaki fejét labdával.

Nem sokkal ezután lementek a patakhoz, ott folytatták ezt, priccolással, vízcsatával és kacsázással kombinálva.

 Mire visszaérkeztek a házhoz már a buszok is megérkeztek, lehetett indulni Gyergyóba.

Estére bekerült egy közös program, a kocsmázás, hogy illően tudjuk lezárni a hetet, ami nem tartott sokáig, mert másnap kezdődik a munkafolyamat, mégis tartalmas és kellemes volt.

Hatodik nap

Ez volt az utolsó "igazi" csaracsói, bemelegítő, összerázó nap.

Reggeli előtt, az éppen ébredező táborozókat a következő látvány fogadta:

Ez volt Lali utolsó figyelmeztetése a házba be-betévedő legyeknek. Amelyik meg nem értett a szép szóból, így végezte.

 A táborkendőt Dalmi kapta, aki egész héten hozta a formáját, tartotta a szintet, a néptáncnál pedig segítette, támogatta Koppányt (mellesleg Dalma beceneve a blogon "a hiperaktív", ez sok mindenre magyarázatot adhat).

A mai néptáncról már hiányzott Bilibók, Koncz Dalma tartotta, aki egy különórát is tartott a lányoknak, amolyan "csábító táncot" tanultak, gyakorolták kifejezni nőiességüket a testükkel.

Ez nagyon tetszett nekik, mert miközben kint készült a bográcsos ebéd és a fiúk lábvoléztak, tovább folytatták. A lábvolé is hasonlóan izgalmas volt, alig tudták abbahagyni, csak amikor megérkezett az ebéd.

 

Ezután pedig Gábor foglalkozása következett, ahol most is a koncentráción volt a hangsúly, újabb elemekkel bővítették a szokásos játékot. Ahhoz képest, hogy új számokat találtak ki (úgymint: "nyőc" és "túsz", sokkal jobban ment, mint idáig), majd pedig Zénó vette kezelésbe a táborozókat, ismét jeleneteket csináltak, de ma már megadott tematikára – ezek nagyon jól sikerültek, összeszedettebbek voltak a résztvevők mint azelőtti nap.

A vacsorát követően pedig összegyűlt mindenki a tábortűz köré, esetenként hullócsillagot számoltak, vagy a holdat nézték, beszlégettek. Ez egészen reggel hatig tartott –  kiértékelődött a tábor, majd körbemenve sor került mindenkire, elmondták élményeiket, tapasztalataikat, érzéseiket egymással szemben, és már csak azt sajnáltuk, hogy erre nem került sor hamarabb, és hogy nem volt rá gyakrabban lehetőség.

A tábortűznél elhangzottak summázása Zénótól: "Itt vagyunk és ez a lényeg. Együtt vagyunk. Aki szomorú azt megölelik és kész. Ez így szép."

Ötödik nap

A tegnapi nap reggelén közhírré tétetett: Sonka kapja a táborkendőt, Sonka kapja a táborkendőt!

Méghozzá a nyitottsága és elevensége miatt, ő az aki minden helyzetben kész egy-egy poént elereszteni, hiteles és őszinte – egyszóval (illetve többel) kihozta magából a maximumot és annál kicsivel többet is.

A reggeli futásban egyre jobban teljesítenek a táborozók, már rutinosan szuszogják végig az egyre hosszabb távot.

A néptáncban is egyre szebb eredményeket érnek el, lassan beléjük ivódik a ritmus, a tánclépések pedig már nem csak feszült figyelemmel lesznek pontosak, hanem néha ösztönből lépnek – így egyre élvezhetőbb lesz az egész.

Hogy a koncentráció ne hiányozzon mégsem a programból, Gáborral továbbfejlesztették az eddigi játékokat és kipróbáltak valami újat is. Játékaik a személy és közösség kapcsolatára épültek, arra, hogy a személynek mi is lehet a szerepe a közösségben, hogy tud beolvadni anélkül, hogy elvesztené identitását, hogy hogyan tud egy emberként létezni több ember.

Ezután Zénó vette át a stafétát, vezetése alatt a diákok – egy előzetes beszélgetés után, ahol felvázolták egy falu lehetséges és tipikus karaktereit – csoportokra osztva commedia dell' arte-s jeleneteket készítettek, majd bemutatták egymásnak, ezután pedig elemezték, aszerint, hogy még mit lehetne fejleszteni rajta. Ezekkel a falusi közeg hangulatát akarták behozni, olyan tipikus és jól ismert figurákkal, mint a részeges férj, a házsártos feleség, prűd elöljáró, csalfa lányok stb.

Ezután pedig az esti szabadprogram következett, amit követően a táborlakók lassanként elsomfordáltak aludni.

"Mindegy a szereped, a lényeg a szeretet! :)" 

Negyedik nap

A reggel ismét "eredményhirdetéssel" kezdődött: a  táborkendőt Robi és Boró kapta, a csapatmunkájuk elismeréséért.. Párban futottak előző reggel, ők voltak azok, akik a legeredményesebben működtek együtt: Robi, félretéve a saját fáradtságát, bíztatta Borókát, "lelket öntött bélé".

(Böjthe Csavar!)

 A mai néptánc-szessönön (egyik táborlakó aranyköpése) a kezest tanulták, erről Bilibók kezeskedett. A tegnapi seprűs játékot is folytatták, a sikerére való tekintettel.

Ebéd után megint Gábor foglalkozása következett.Bővítették az első napi koncentrációs játékot, majd körbeültek és mesélni kezdtek.Mindenki mondott egy mondatot és abból állt össze – időnként – egy kerek történet, de volt olyan is, amikor különböző albínó imádkozósáskák és társaik miatt nevetésbe fulladt a történet.
 Ezután, hogy ne csak az elméjük dolgozzon, kidobósozni kezdtek, négy csapatra felosztva játszották a bajnokságot.
Majd, rövid szünet után maffiáztak egyet. Aki nem ismerné, ez egy karakter játék, mindenkinek lesz egy szerepe, annak megfelelően él a városban- A polgárok feladata, hogy kiszúrják és kiszavazzák a maffiákat, a maffiáké pedig az, hogy – anélkül, hogy lebuknának – kiírtsák a város lakosságát. Ebben a játékban nagyon fontos az emberismeret, a logika, a megfigyelőképesség és az, hogy a következtetéseidet tisztán tudd kifejezni, hogy meggyőzhesd a többieket.
 Mivel ez a játék nagy odafigyelést igényel, kifáradtak a táborozók, a játék után a maradék energiájukat felhasználva pár órát beszélgettek és szórakoztak, aztán lefeküdtek, hogy kipihenjék magukat a következő reggelig.
  

"Járjad Bea, ne hibázz,

mert minket a hideg ráz!"

Harmadik nap

A reggeli után közhírré tétették azt, hogy ki kapja a "táborkendőt". Ez egy, a tábor logójával ellátott kendő, amely viselete privilégiumokat biztosít a viselője számára, egyben kifejezi a szervezők elismerését is.

A második napon elért eredményeiért - konkrétan azért, mert a reggeli futásnál felülemelkedett önmagán -, Márk Cristopher kapta. (Egyébként rá is ragasztottuk a sprinter nevet, ez már a mi elismerésünk.)

Ezután futottak, de – elmondásaik szerint – ma már jobban bírták, még a reggeli is jobban esett.

A néptánc ma is hangulatos volt, kipróbálták a seprűs táncot, ami nagyon felkorbácsolta a kedélyeket. Ellentétben a régiekkel, nálunk jó buli volt a seprűvel táncolni.

Nem sokkal a vége után megérkezett Bölöni Anna is, aki már itt lesz velünk a tábor végéig.Alig érkezett meg, már hozta is mindenki a maga hangszerét (vagy a másét), és zenélni kezdett a banda.

Kezdtek kialakulni a "becenevek", amelyeket egy-egy emberre ráragasztottunk. Ezeket a későbbiekben a Csaracsávók, Csaracsajok bejegyzésnél lehet megnézni, ahol a táborlakók és szervezők bemutatkozói találhatóak, itt-ott még hiányzik pár beccenév, de – helyzettől függően – hamar ki fog alakulni.

Ezután Gábor foglalkozása következett, amelyet úgy vezetett fel, hogy megkért mindenkit, legyen nyitott. Majd elmesélte, hogy a bohóc, az "yesman", mindenre igent mond. Megmutatott egy rituálét is, amellyel bohóccá lehet alakulni a színfalak mögött. Így, amelyik táborlakó akart, bohóccá változhatott, és nevettette a többieket – minden esetben meglehetős sikerrel.

Az este, ennek fényében, vidáman telt, a ház minden sarkában nevetett valaki – és ez nagy szó, mert elég nagy házról beszélünk :)

A legfontosabb: a bohóc tartja a szemkontaktust, figyel, és mindenki figyel rá.

(Huni dobja, Sili kólája, Lali cigije és Koppány bicskája. Ez az igazi Csalamádé!)

Második nap 

A szervezők beváltották a tegnapi fenyegetésüket: egy könnyű reggeli és bemelegítő után Zénó futni vitte a táborozókat, ami olyan kegyetlen volt, hogy csak ennyit közölhetünk róla:
 

 Amint ezt kibírták, megehették az "igazi" reggelit, ezt szabadprogram követte, kipihenhették a terror fáradalmait.
Ezután pedig a néptánc program álcája alatt, Bilibók Attila eldöntötte, hogy táncoslábakra cseréli mindenki botlábát – nincs apelláta.

És, mivel még mindig maradt levezetendő energiájuk a táborozóknak focizni kezdtek, a lányok egy része pedig tánccal szórakoztatta magát, egymást.

Ezután pedig ebéd következett, amiről kép sem készült, annyira finom volt.
Majd pedig kezdődött Gábor képzése, ami nagy koncentrációt igényelt, a fiatalok testtudatát és szellemi fejlődését támogatta, a csehovi képzelt középpont gyakorlatra építve.

Akinek még volt energiája, az fennmaradt takarodóig, beszélgettek, zenéltek, énekeltek.

"Lelked a dallam, tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus."

 Első nap, első találkozás, első élmény - első személyben

A csalamádé receptje egyszerű: vegyünk jó alapanyagokat (gyergyói, budapesti, marosvásárhelyi és aradi résztvevőket), jól keverjük össze (mondjuk Csaracsóban), aztán hozzáadjuk a szervezőket, végül megfűszerezzük játékokkal, majd nincs más dolgunk, mint figyelni, hogy érik össze, hogy lesz az egészből (nagybetűs) Csalamádé.
Közepes bonyolultságú, három hét alatt elkészíthető recept.

"Még nem, de mindjárt kezdődik!" hangulatban gyülekezünk a gyergyói Living Roomban, ha valaki hátizsákkal érkezik, "Még egy táborozó!" felkiáltással üdvözlik (meg persze szájharmonika-, gitár-és furulyaszóval, ahogy illik).

Mire mindenki lefutja a bemutatkozós köröket (aztán kihull a fejéből a nevek fele, majd megint újrakezdi) és megismeri azokat, akikkel együtt fog tölteni három hetet, már indulunk is.

Az út hamar eltelik, mire feleszmélünk már meg is érkeztünk.

(volt egyszer egy Csaracsó)

Összegyűlünk, meghallgatjuk a szervezők intelmeit, az úgymond "laza fegyelemre" (illetve figyelemre) irányuló kéréseiket, ismertetik a programot, majd mindenki megkapja a maga pólóját, matricáját és befőttesüvegét.

(Zénó, a reklámarc)

(Gyülekező)

(Borkán, póló és sticker átadás)

A befőttesüveg azért fontos, mert a résztvevőknek ez lesz a "facebookjuk" a tábor ideje alatt  - papírlapokra írva lehet üzenni.

Miután mindenki kicsomagolt kezdődhet a játék: kidobósozunk, harcot vívva a számtalan szúnyoggal, majd behúzódunk a házba és ott folytatjuk.

Koncentrációs gyakorlatokat végzünk amik egyben ritmus- és mozgáskoordinációs gyakorlatok is.

Miután kellőképpen elfáradt mindenki, kezdődik a szabadprogram, beszélgetés, lehet izgulni a holnap reggelre beígért torna miatt.